Ez az egyik alap mondata ma Budapesten egy ingatlan értékesítőnek! A receptek között muszáj kicsit panaszkodnom.
Szóval jó pár hónapja keressük azt a bizonyos helyet, ahol megcsinálhatjuk a kis brit cukrászdát. Leírok pár jellemző dolgot, amit a sok, magát ingatlanértékesítőnek nevező hölggyel és úrral illetve lánnyal és fiúval történt találkozások alkalmával tapasztaltam.

- A legtöbbje nincs felkészülve az adott ingatlanról, nem tud válaszolni a kérdéseinkre.
- Sokszor nem egyezik a tulaj és az ingatlanos véleménye, és előfordult már, hogy elöttünk kaptak össze.
- Nem mondják meg előre a megnézendő ingatlan házszámát, mindig aznap, sőt azokban a percekben derül ki, mikor együtt besétálunk a sarokról a helyiségig. Ez a szöveg legtöbbször a telefonos egyeztetéskor: ” Jaj, sajnos most nincs előttem a papír, amin a cím van, majd időben szólok!” – ez 90%-ban elmarad persze. Értem én, hogy nekik az nem éri meg, hogy mi esetleg előre megnézzük, és akkor már az Ö személye kiesik a játékból, ha nem tetszik, de nem értem, miért kell ilyen átlátszó kifogást kitalálni.
- „Nagyon ment az üzlet, de családi okok miatt mégis ki kell adják a helyet”. Hát, elég sok vendéglátósnak vannak családi problémái ma Pesten! Múltkor már röhögtem.
- Sokszor kínszenvedés egyeztetni egy időpontot, főleg, ha a kulcs csak a tulajnál van, és ugye mi is többen vagyunk. Valahogy több rugalmasság kéne!
- Sokszor teljesen más infó szerepel a hirdetésben, mint a valóság.
- Egyes ingatlanosok hülyének nézik a vásárlót. A helyiség egyértelmű hiányosságait próbálják nagyon suta módon kimagyarázni, vagy éppen belénk magyarázni, hogy annál jobb helyet nem is találhatnánk erre a célra.
- Pénteken egy V. kerületi utcában jártunk. 2 ingatlanos is volt a tulajjal, mindhárom 3 különböző időpontban érkezett, tehát nekünk 3x kellett ugyanazokra a kérdésekre felelni, de a mi kérdéseink a levegőben lógva maradtak.
- Nulla üzleti érzék
- Nulla emberismeret
- Felületesség
- Unottság vagy éppen tenyérbemászó túlbuzgóság
- Indokolatlan véleménynyilvánítás

Összefoglalva sajnos eléggé csalódott vagyok. Az ingatlanosok nagy része (mert azért találkoztunk kivételesen jó szakemberrel is!) egész egyszerűen nem ért a saját szakmájához. Ez a szakma is ugyanúgy felhígult, mint pl. a sajtó vagy a szórakoztató ipar.
Egy 20-as évei elején járó ingatlan referens udvarias köszöntésével zárnám a témát:
„ Sziasztok! Jaj, ti már itt vagytok? Micsoda csipet csapat gyűlt itt össze!”

Ennyi okoskodás után jöjjön egy angol humor klasszikus.